És lőn este és nagyon gyorsan reggel: szerda.

Szerdai napon azzal telt, hogy kipróbáltam egy új útvonalat a kórház felé. Kész sikernek könyveltem el azt, hogy meglett a “föld alatt utazó -tehát metró-, de nem metró, mert gyors vonat”.  Fogja fel ezt valaki, aki máv-bkv-dkv-volán által alkotott körben próbál eljutni A-ból B-be. És pontosak. Emeletes a vonat… ami itt valószínűleg az unalmas mindennapok része, de részemről le vagyok nyűgözve. Talán azért, mert az eddigi utamból máris lefaragott 20 percet kb.

Leszállás után sikerült megtalálom a villamost (12,19) és négy zötyögős megálló után máris a kórháznál van az ember.

A nap további része késő délutánig a műtőben telt, utána alig vártam, hog hazaérjek és egyek. 

Egy kis szieszta után gondoltam, nyakamba veszem a várost, ugyanis a többiek eltűntek, vagy csak nem avattak be a terveikbe; bárhogy is volt, a végén otthon maradtam, és inkább a magyar lánnyal beszélgettünk, aki mondta, hogy pénteken mennek az Alcatrazba bulizni. Jó ötletnek tűnt, mondta is, hogy csatlakozzak… a következő pillanatban pedig azt kezdte el ecsetelni, hogy kit-hogy raboltak ki az Alcatrazban, vagy annak környékén. Valahogy elment a kedvem a bulitól.